HPI Jumpshot ST és MT V2.0
Mai bemutatónk témája a HPI Racing két új autója, a Jumpshot Mt V2.0 és a Jumpshot ST V2.0. Szemügyre vesszük a két új járgányt kicsit, illetve megnézzük hogy mit is takar az hogy második verzióról van szó.
Remélhetőleg akad köztetek akinek van Jumpshot-ja, és reméljük hogy meg van elégedve a típussal. Az alap koncepció a HPI részéről vélhetően az volt az autóval, hogy egy egyszerűen és olcsón fenntartható hobbyautót dobjon piacra, aminek a használata a felhőtlen RC autózásról szól, nem pedig végeláthatatlan beállításról és szerelésről.
Hogyan is érték el ezt? Az autó hátsó kerék meghajtású, ami annyit jelent számunkra, hogy autónkban nincs szükség kardántengelyre ami az első és hátsó kerekek között közvetíti a hajtást, valamint megspórolunk egy differenciálművet, illetve jó pár alkatrészt az első futóműben, ami szintén a hajtásért lenne felelős. Ez számunkra nagyon barátivá teszi egy esetleges frontális ütközés anyagi vonzatait, hiszen kevesebb alkatrészből áll eleve a verdánk, illetőleg azok sem olyan szinten kopó/törő alkatrészek mint egy féltengely például.
Ezen felül van egy nagyon jó vonása még ennek a szériának. Az alváznak nem egészen nevezhető oldalvázlapok, amik függőlegesen egymáshoz erősített alumínium lapok, igényesen könnyítve, illetve erősítve a megfelelő helyeken. Ezt a gyártó TVP (Twin Vertical Plate) kialakításnak hívja. Ez a hagyományos elrendezéssel szemben egy merevebb autót eredményez, és azt is sejteti, hogy soha nem fogjuk tudni eltörni a vázlapokat. Ami szerelés és költségek szempontjából szintén előny, hiszen aki cserélt már alvázat RC autón, az tudhatja mivel is jár ez: minden alkatrészt lebontani, és újra építeni az autót. Macerás és drága. A Jumpshottal ez az élmény elkerülhető 🙂 (saját véleményem szerint a modellhelikopterektől lesték az ötletet, ahol tulajdonképpen a gyártók szinte csak ezeket az egymás melletti függőleges lapokat preferálják váz gyanánt)
Ennek a kialakításnak egy nagyon jó hozadéka még az, hogy az akku és az elektronika a két vázlap közötti műanyag elemeken és elemekben kapott helyet, ami a leginkább védett hely az autón, nem igazán kell attól tartanunk, hogy töréskor vagy egy bukfencezés közben bármilyen elektronika sérülni, vagy ne adj Isten az akkumulátor sérülése folytán tűz martalékává válna autónk.
Itt meg kell említenünk azt is hogy a csak hátsó kerék meghajtású járművekről szinte mindenkinek beugrik a driftelés. Naná, menjünk kilinccsel előre, ha már hátul hajt az autónk! 🙂 Ez a Jumpshotnál sincsen másképpen. Kellően adagolt gázzal hamar meg tudjuk pördíteni a járgányt, ami kinek előny, kinek hátrány, de úgy gondolom hogy a cél a móka, úgyhogy én inkább az előnyök közé sorolom a magam részéről.
Ennyit a Jumpshot szériáról általánosságban, és most nézzük is hogy mit tud a V2.0 az elődjéhez képest:
Ami elsőre szembetűnik, az természetesen a megújult dizájn. A HPI-ra jellemző 2 színű karosszériával kapjuk meg a modelleket, ami az ST-nél sárga-szürke, az MT-nél pedig piros-kék (amerikai zászlós beütésekkel). Ezen kívül mindkettő modell új tervezésű felnikkel dobja fel az összképet, ami az ST-nél matt szürke, az MT-nél krómhatású fényes ezüst. Pofás! Határozottan jó kiállásúak az autók.
Na de nézzünk a kaszni alá:
Némileg áttervezték a vázlapokat, de ez talán annyira nem is jelentős. Ami viszont jelentős, hogy újratervezték a hajtáslánc egy jelentős részét. 12 körös 550-es méretű szénkefés motorral kapjuk az autót, amivel igen jó gyorsulást és végsebességet értek el az elődhöz képest. A motor hátul helyezkedik el az elődhöz hasonlóan, így produkálva minél kevesebb fölösleges alkatrészt a hajtásban. A pinion és a spur fogaskerekek (a motoron lévő, illetve az ahhoz csatlakozó, nagyobb fogaskerék) át lettek tervezve, hogy problémamentesen közvetítse a motor nagyobb erejét a kerekek felé. Álló helyzetből is jobb gyorsulást produkál így a járgány, illetve nagyobb végsebességet.
Átdolgozták továbbá a szervó védőt is, így elméletileg még kevesebbszer lehet vele bajunk, bár a Jumpshoton alapból sem volt egy túl érzékeny pont. Erősítettek még a felfüggesztések csatlakozási pontjain. Ez azért is jó hír, mert a vérbeli terepautónak óriásiak a rugóútjai is, valószínűleg ki is fogjátok tudni használni egy egy ugratás során, vagy durvább terepen, úgyhogy az erősítés jól jön.
Ami egy nagyon örömteli, aprócskának tűnő, de nagyon fontos dolog, hogy a szabályzó (ESC) gyárilag Dean azaz T csatlakozóval érkezik. Haladva a korral végre lecserélték megbízhatóbbra a Tamiya csatlakozót, valamint így már problémamentesen ki tudjuk szolgálni a nagyobb motor nagyobb áramigényét. Alapból tuningolhatjuk autónkat LiPo akkumulátorral is, ami után azonnal új karakterisztikát várhatunk autónktól.
Bár ez nem változtatás, de érdemes megemlíteni, mert sokszor nem megoldható a távirányítós járműveknél, de ennél a típusnál igen, és nagyon nagy gyakorlati előny: alulról, a karosszéria levétele nélkül cserélhető az akkumulátor. Vagyis kevesebb sasszeget fogunk elhagyni a mezőn, és gyorsabban tudjuk cserélni az akkut, hamarabb folytathatjuk a játékot. Ugye hogy jó ez nekünk? 🙂
Az autót egyébként SS-20WR szervóval kapjuk, ami egy vízálló szervó, habár óvatosan, a gyártó is figyelmeztet rá, hogy tökéletesen használható vizes időben, hóban, illetve felfröccsenő víztől sem megy majd tönkre a szervónk, DE nem meríthető vízbe, vagyis ha ebben gondolkozunk akkor sajnos cserélnünk kell majd. A szervó nyomatéka 6,5 kg 6V-on mérve, alapvetően nem lesz vele gond, de ha egyszer cserélnénk, akkor biztos ami biztos érdemes 10 kg körüli nyomatékút választani. Esetleg itt találtok megfelelőt:
És elérkeztünk még egy kardinális ponthoz. A szettet TF-41-es távirányítóval és a hozzá tartozó RF-41WP vevőegységgel (az autóba beszerelve) vásárolhatjuk meg. A vevőegység a szervóhoz hasonlóan cseppálló, de nem meríthető teljesen vízbe. Sajnos pontosan nem közli a gyártó hogy mik a változások a TF-40-es szériához képest, de a főbb paraméterek megmaradtak, 4 db AA elemmel tudjuk megtáplálni a távirányítót, ami 3 csatornás, és természetesen 2,4 Ghz-es, ami zavarmentes modellezést tesz lehetővé. Akinek már vannak HPI felszerelései, annak érdemes figyelnie: a TF-41 és TF-40-es távirányítók csak a saját vevőegységeikkel működnek együtt, vagyis pl. új távirányítónkat (TF-41) nem fogjuk tudni összepárosítani (bindelni) régi szériás RF-40 vevőnkkel.
A két modell között (ST és MT) egyébként nem sok a különbség a főbb részeket tekintve, a Monster Truck kereke némileg nagyobb és szélesebb. Mindenkinek azt javaslom, hogy azt válassza, amelyik közelebb áll a szívéhez, hiszen ez mégiscsak elsősorban örömet kell, hogy okozzon nekünk! 🙂 Remélem kedvet kaptatok az autókhoz, mindent egybevetve nagyon szerethető kis gépek, sok örömet fognak okozni, ha emellett döntesz.
Az alábbi linkeken vásárolhatók meg az autók: