Izzítógyertyák

Izzítógyertyák

Akik robbanómotoros meghajtású modellekkel, azokon belül is pedig alkoholos motorokkal, vagy közismertebb néven nitrós modellmotorral meghajtott modellt használnak, előbb vagy utóbb megismerkednek a modellmotor egyik fontos alkatrészével, az úgynevezett izzítógyertyával.

A nitrós modellmotorokban nincs motorvezérlés vagy egyéb elektronika, amelyek a külső hőmérséklet, páratartalom, motorállapot, motorhőmérséklet, terhelés változásainak figyelembevételével az ideális keveréket és gyújtási időpontot beállítaná, így erről nekünk kell gondoskodnunk. Amennyiben nem az ideális izzógyertyát használjuk, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy motorunk nehezen indul, erőlködik, nem adja le az elvárható teljesítményt, folyamatosan teszi tönkre a gyertyákat, illetve, egy rossz izzítógyertya miatt az amúgy megfelelően beállított karburátort is eltekergetjük, mert azt gondoljuk, hogy a beállításaink rosszak.

Alapok

A nitrós modellmotornak tulajdonképpen 3 dologra van szüksége ahhoz, hogy működésbe lendüljön és úgy is maradjon. Üzemanyag, oxigén valamint ennek az elegynek a begyújtását elősegítő valamilyen gyújtás. Az izzítógyertya az a részegysége a modellmotornak, ami biztosítja ezt a gyújtást az üzemanyag-oxigén keverék számára, még pedig olyan módon, hogy a benne levő izzószál felizzik és begyújtja a keveréket. Ez az izzószál a gyertyában lévő vékonyan feltekert fémszál.

A nitrós modellmotor gyújtása nem hasonlít sem egy igazi benzinmotor (szikra), sem pedig egy dízel motor gyújtásához (izzítás után már keverék öngyulladása) sem teljesen, bár utóbbihoz közelebb áll. A motor beindítása olyan módon történik, hogy valamilyen külső áramforrásról, általában 1.5V áramerősséggel, általában egy úgynevezett izzító segítségével izzásra bírjuk a gyertyánkat és ezek után a motort beindítjuk.

A motor beindulása után a külső áramforrásra már nincsen szükség, gyakorlatilag a munkaütem életben tartja az izzószál izzását és így a gyújtás is állandó a keverék számára. Hogy miképpen marad az izzószál forró azok után, hogy az izzítót levettük a gyertyáról? A titok a nitrós modellmotorokban használt üzemanyagban és abban van, hogy milyen anyagból készült az izzószál. Az üzemanyag metilalkohol és olaj keveréke, általában valamilyen %-os nitrometán tartalommal. Az izzószál pedig sokfajta fémötvözetből készül, amik együttesen képesek elviselni a hőt és a rezgést is ami a hengerfejben éri. Van benne azonban egy speciális fém, ez pedig a platina. Amikor a platina reakcióba lép az üzemanyaggal, úgynevezett katalízis keletkezik kettejük között. Ez felforrósítja a platinát és ezzel együtt az izzószálat, ami pedig begyújtja a keverékünket. Ez az a kémiai reakció, amin a nitrós modell motorok működése alapszik.

Ez a katalitikus reakció két dolog függvénye: hőmérséklet és nyomás. Minél forróbb az izzószál, annál könnyeben gyújtja be a keveréket. Ugyanakkor, minél nagyobb a nyomás az égéstérben, annál könnyebben gyullad meg a keverék.

Izzítógyertya hőmérséklete

Hot, Medium vagy Cold? Vagyis, meleg, közepes vagy úgynevezett hideg gyertya? Mi határozza meg a gyújtópontot ha egyébként az izzószál folyamatosan izzik? Nem egyéb, mint az izzítógyertya!

“Meleg” hőértékű gyertyákat általában kisebb számmal jelölik: Vékony izzószál, ami magasabb hőmérsékleten izzik, korábbi gyújtási időpontot ad.

“Hideg” hőértékű gyertya, ezt általában nagyobb számmal jelölik:

Jellemzője a vastag izzószál, ami kisebb hőmérsékleten izzik, későbbi gyújtási időpontot ad.

Az izzítógyertyák hőmérsékletét úgy változtatjuk, hogy különböző hőértékű gyertyákat használunk a modell motorjában. Sokféle hőértékű gyertya létezik, de mind beleesik valamelyik 3 nagy kategóriába, melyek a meleg, közepes vagy hideg gyertyák.

A forróbb vagy melegebb gyertyák hidegebb körülmények között segítik a jobb gyújtást, míg a hideg gyertyákat melegebb külső hőmérséklet esetén használjuk.

Az égéstérben uralkodó nyomásra kisebb behatásunk van, hiszen azt a modellmotor gyártója magával a modellmotor kialakításával nagyjából meg is szabja. Ugyanakkor a hengerfejalátétek számának csökkentésével, illetve növelésével növelhetjük az égéstér méretét és ezzel a nyomást, de ezzel csak és kizárólag akkor próbálkozzunk, amikor már kiválóan értünk a modellmotor működéséhez, működtetéséhez. Ez ugyanis könnyedén okozhatja a modellmotorunk tönkremenetelét.

Izzítógyertya és a nitrós üzemanyag

Csak kevés olyan gyertya van, amit alapvetően univerzálisnak hívhatunk. A legtöbb esetben az, hogy milyen üzemanyagot használunk éppen, vagy hogy milyen a környezeti hőmérséklet, páratatalom, befolyásolja, hogy milyen hőértékű gyertyát érdemes használnunk. Az üzemanyag nitrometán tartalma is alapvetően befolyásolja, hogy motorunkban milyen gyertyát érdemes tenni. Minél magasabb a nitrometán % az üzemanyagban, annál hidegebb gyertyát kell használnunk. Ennek az az oka, hogy a magasabb nitrómetán tartalom csökkenti a keverék gyulladáspontját, tehát az már alacsonyabb hőmérsékleten is begyullad.

Ezzel önmagában nem lenne gond, de a keverék gyulladása adott esetben már akkor bekövetkezik, amikor a dugattyú még csak felfele tart a felső holtpont felé és éppen a keveréket sűríti. Ideális esetben pedig a gyújtás a dugattyú felső holtpontjához érkezése esetén „aktuális”.

A korábbi gyújtás a dugattyút lefelé kényszeríti, így semmiféleképpen nem lesz ideális a teljesítménye a motorunknak. Ezért kell magasabb nitró %-ot tartalmazó üzemanyag esetén hidegebb izzítógyertyát használnunk, illetve alacsonyabb nitró tartalom mellett melegebb izzógyertyát a motorba csavarni.

A hőértéken is túl…

Az izzítógyertyából két fő kialakítás az, amivel a modellező találkozhat. Egyik az úgynevezett normál gyertya, a másik pedig a turbós gyertya. Nos, ne szaladjunk a boltba turbós gyertyáért csak azért, mert a nevében benne van az, hogy turbó!

Ez csupán a kialakítását jelenti magának a hengerfejnek és a gyertyának.

Turbós gyertya esetén a gyertya kialakítása eltér a sztenderd, normál gyertyától, ahogy a hengerfej kialakítása is különbözik attól. Ebben a kialakításban a gyertya maga egy kúpos kialakítást kap és így illeszkedik a hengerfejbe, ez a kúpos kialakítás gondoskodik a tömítettségről is.

Normál gyertya esetén a hengerfejben egy sima menetes kialakítást találunk, a gyertya pedig egy kis réz alátét segítségével tömít.

Modellmotorunk megfelelő működésére a gyertya állapotából is következtethetünk a motor hangján, hőmérsékletén, kipufogófüstjén és teljesítményén kívül. A gyertyát kitekerve és az izzószálat megvizsgálva is láthatjuk jelét egy nem megfelelő vagy éppen megfelelő működésnek.

1. az izzószál és a gyertya belseje nedves, ugyanakkor az izzószál maga fényes, újszerű = dúsan van karburálva a motor de közelítünk az optimálishoz működéshez
2. az izzószál és a gyertya maga alig nedves és az izzószál világos szürke színű = közel optimális működést jelez
3. az izzószál és a gyertya maga is szinte száraz, az izzószál teljesen szürke színű de maga a szál tökéletes állapotban van, vagyis nem sérült = maximális motorteljesítményhez közel
4. az izzószál és a gyertya maga is száraz, az izzószál teljesen szürke színű de alakja már nem gyári, picit eltorzult. = szegény a keverék! Teljesítmény nem optimális és a motor károsodhat!
5. az izzószál és a gyertya maga is száraz, az izzószál teljesen barna, megégett színű de alakja nem gyári, eltorzult= vékonyan járatjuk a motort, gyertyacsere és a keverék dúsítása indokolt!